Az óceáni áramlatokról írt cikkünk végén utaltunk arra, hogy ezek az óriási tengeri folyamok jelentős hatással vannak éghajlatra, környezetre, gazdaságra, kultúrára egyaránt. Mostani írásunkban az európai viszonyokat meghatározó Golf-áramot szeretnénk röviden bemutatni.
Az áramlat születési helye a Mexikói-öböl, angolul Gulf of Mexico, innen az elnevezés is. A Florida és Kuba közötti kb. 70 km széles szoroson hagyja el az öblöt, és ömlik az Atlanti-óceánba. Nagyjából Philadelphia magasságáig, vagyis az északi szélesség 40°-ig halad USA partvidékével párhuzamosan, majd onnan elszakadva Észak-Európa felé veszi az irányt. A nyugati hosszúság 30°-tól kezdve már Észak-atlanti-áramlásnak nevezzük.
Méretei óriásiak. A Floridai-szoroson vízhozama másodpercenként 30 millió köbméter körül van, de később ez a háromszorosára növekszik. Összehasonlításképpen: a Föld folyói és gleccserei összesen 1,2 millió köbméter vizet juttatnak az óceánokba, tengerekbe ugyanennyi idő alatt. A nyílt óceánon szélessége 200 km, sebessége 18 kilométer óránként, hatása még 800 méteres mélységben is érezhető. Az akár 27°C hőmérsékletű víztömeg 1,4 petawatt energiát szállít (1 petawatt = 1015 watt). A Mexikói-öböltől a Barents-tengerig megtett útja 12.000 km.
A Golf-áramlat Európa melegvíz-fűtése. Hatalmas radiátorként szállítja a hőenergiát. Ez úgy lehetséges, hogy a víz jóval nagyobb mennyiségű hő tárolására képes, mint a levegő. Pontosabban 3000-szeresen! Ha 1 liter víz 1°C-al lehűl, akkor 3 köbméter levegőt melegít fel 1°C-al. Amennyivel lehűl egy 10 cm-es vízréteg, annyival melegszik fel a felette lévő 326 méteres levegőréteg. Ha ebből levonjuk a világűrbe kisugárzott csekély veszteséget, még akkor is megdöbbentő az eredmény. És a hatás is elképesztő. Norvégia kikötői az északi sarkkörön túl sem fagynak be télen, míg a jóval délebbre fekvő baltikumi kikötők igen. Vagy említhetnénk az ún. hőmérsékleti anomáliát az északi szélesség 60°-án: a Golf-áram hatása alatt lévő területeken átlagosan 30°C-al magasabb az évi középhőmérséklet, mint az azonos szélességek kontinentális tájain (Kanada, Oroszország szárazföldjeinek belseje).
Ezen roppant energiamennyiség híján nem csak a számunkra már-már megfoghatatlan messzeségű Grönland partvidéke, Izland, Shetland, vagy a Feröer szigetek válnának lakhatatlanná, hanem Norvégia és Svédország helyén is jégsivatag lenne. Az európai kontinens belsejében is érezhető lenne a hőmérséklet-csökkenés, egyre kisebb mértékben ugyan, de egész az Urál-hegységig. A meleg áramlat télen óriási hering- és tőkehalrajokat vonz – az itt élők nem csekély örömére. Ám ennél különb módón is ellátta éltető erővel e kietlen vidéket az áramlat. Ami fát egy-egy karib-tengeri hurrikán a vízbe csavart, annak gyümölcsét Skócia, Norvégia partjain szedték le, törzséből Feröeren, Izlandon építettek házat.
Az áramlást a spanyolok fedezték fel 1513-ban. Juan Ponce de Leon, aki Kolumbusz második útján részt vett, és később Puerto Rico gyarmatosítója és kormányzója volt, kénytelen volt lemondani tisztéről Kolumbusz fiának, Diegónak a javára. Az új kormányzót nem kívánta szolgálni, így Kubától északra, új területeken óhajtott szerencsét próbálni, ahova expedíciót szervezett. Florida felfedezésekor a hajóhad egyik navigátora Antonio de Alaminos – Kolumbusz negyedik útjának egyik kapitánya – megdöbbenve tapasztalta, hogy a megfelelő irányú és erejű szél ellenére a hajók csak vánszorognak. 1519-ben, amikor Cortez megbízásából hazatér Spanyolországba, az útvonaltervezéskor már tudatosan kalkulál a „szállítószalaggal”. A felfedezés persze sokáig rejtve maradt a spanyolok jóvoltából. Mígnem egyszer Benjamin Franklin – akkor, mint az angol-amerikai gyarmatok postaügyi minisztere – azon kezdett töprengeni, hogy miért lassabb a postahajók menetideje a vártnál. A hosszas kutakodás, kérdezősködés, utánajárás meghozta eredményét: 1770-ben közzétett térképén Franklin meglehetősen pontos adatokkal ábrázolta a Golf-áramot.
Persze jóból is megárt a sok. Az oceanográfiai kutatások szerint az elmúlt negyven évben jelentősen melegedett az áramlat vize. A feltehetőleg a globális felmelegedéssel összefüggő jelenség következményei egyelőre még kiszámíthatatlanok.