Mint minden szakmának, hivatásnak, hobbinak, a hajózásnak is megvannak a saját szakkifejezései, melyek a tanulás során lassan belénk ivódnak, s később már észrevétlenül is nyelvhasználatunk részeivé válnak. Olykor napjában többször is halljuk, kimondjuk őket, jelentésüket is pontosan tudjuk, ám eredetüket gyakran mégsem ismerjük.
Ismerkedjünk meg néhány szó, kifejezés érdekes történetével!
Az angolszász nautikai könyvek nem a hajó jobb- illetve bal oldaláról, hanem következetesen starboard-ról és port(side)-ról beszélnek. A hajó jobb oldalát a német szaknyelv is steuerboard-nak hívja, de régi magyar könyvekben is olvashatjuk – a német szó tükörfordításaként – a kormányoldal elnevezést. Ennek eredete azokra az időkre nyúlik vissza, amikor a hajókat nem a hossztengelyükben elhelyezett kormánylapáttal, hanem speciális kormányevezővel irányították. A kormányevezőt a hajó hátsó részén ülő kormányos kezelte. S mivel a kormányosok többsége jobbkezes volt, ezért a kormányevező a hajó jobb oldalára került. A szó mai alakja az óangol steorbord szóból alakult ki, mely „kormányzott oldalt“ jelentett. Ha pedig tudjuk azt, hogy a port szó jelentése mi, már azt is könnyen kitalálhatjuk, hogy miért hívták így a kormányoldallal ellentétes oldalt: annak érdekében, hogy a kormányevező ne legyen útban a kikötéskor, abban az időben a hajó bal oldalával álltak a parthoz, így lett ez a kikötői oldal.
A vitorlástúra előtti kabinbeosztás során ha valakit a fuxba (más formában fokszliba vagy fukszliba) küldenek aludni, lehetséges, hogy nem tudja, hova is menjen. S nem biztos, hogy nagy lesz az öröme, ha megtudja, hogy a fux valójában Fuchs, azaz németül róka s ebben a szövegkörnyezetben bizony őt a rókalyukba küldték aludni – s remélheti, hogy az orrkabin (ahol a helye lesz) nem rókalyuk méretű… Más forrás szerint a szó eredete a középkorra nyúlik vissza: a 14. században épült európai hadihajókra fából készült bástyákat, „kastélyokat“ (angolul castle) építettek, amelyek sáncai védték a hajósokat és a hajón tartózkodó katonákat az ellenség nyilai elől. Az „elülső kastélyból“ (fore castle) alakult ki a hajó előrészének angol neve, ami az idők során fo’c’sle-re rövidült. Ebből került – a németen keresztül – a magyar hajósnyelvbe a fokszli.
Az árbocon végzett munkákhoz mi sem természetesebb, hogy a legtöbb vitorláson megtalálható bócmanszékbe (vagy angolul bosun’s chair-be) ülünk. De ki vagy mi is az a bócman? A bócman nem más, mint az angol boatswain szó fonetikusan leírt alakja, jelentése pedig – hisz ki más mehetne föl az árbocra – vitorlamester. A boatswain szó másik alakja az angolban a bosun.
A rádiózással ismerkedve találkozunk a mayday, pan-pan, securité és ehhez hasonló, furcsa hangzású, az angol szövegkörnyezetben szinte értelmezhetetlen szavakkal. Mi köze a „májusi napnak“ – ha szó szerint próbáljuk lefordítani – a közvetlen és súlyos veszélynek, amelyben azonnali segítségre van szükségünk? Mit keres a másik vészjelzés kezdetén a vicces hangutánzó pan-pan ? A securité jelentését még csak-csak kitaláljuk, de ha már angolul beszélünk miért nem security?
A rejtély megfejtése az, hogy mindegyik kifejezés a franciából származik – valójában francia szavakat írtak le angol kiejtés szerint. A mayday szó (melyet remélhetőleg a rádióstanfolyamokon kívül soha nem kell kimondanunk) a francia venez m’aider azaz jöjjön segíteni kifejezésből származik, ebből hagyták el a venez (jöjjön) igét; a maradék jelentése „nekem segíteni“. A panne francia szó jelentése „elromlani“ – logikus is, hiszen a pan-pan segélyhívást általában valami műszaki hiba miatt adunk le. A securité pedig a francia írásmódja a már említett security-nek (biztonság).
A rádiókomunnikációban még egy érdekes szót tanulhatunk meg: seelonce. Jelentése: a rádiócsatornán mindenki szüneteltesse a forgalmazást – azaz legyen csöndben. A kifejezés is szó szerint ez utóbbi jelenti: a silence-t franciául „szilansz“-nak kell mondani – egy angol a seelonce szót körülbelül így fogja kiejteni…