Bizonyára mindannyian ismerjük az ár és apály jelenségét, ha máshonnan nem, hát az iskolai földrajzórákról. A tengerszint változása mindenkor meghatározója volt a hajózásnak, és ma is az egyik elsőrendű tényezője annak. Az árapály jelenségéről hajlamosak vagyunk elfelejtkezni a közeli Adriai-tengeren hajózva, holott az kisebb mértékben ugyan, de jelen van, és természetesen nem hagyhatjuk figyelmen kívül; erről szól ez a cikkünk.
Mivel a vitorlás hajók üzemanyaga a szél, fontos, hogy ismerjük típusait, és az egyes típusok sajátosságait. Az egyik legalapvetőbb fajtája a szélnek az ún. parti szél, illetve annak párja a vízi szél; mindkettő a két eltérő tulajdonságú közeg, a víz és a szárazföld között beálló hőmérséklet-különbség következtében kialakuló légáramlás. Cikkünk erről a jelenségről szól.
Az áramlat születési helye a Mexikói-öböl, angolul Gulf of Mexico, innen az elnevezés is. A Florida és Kuba közötti kb. 70 km széles szoroson hagyja el az öblöt, és ömlik az Atlanti-óceánba. Nagyjából Philadelphia magasságáig, vagyis az északi szélesség 40°-ig halad USA partvidékével párhuzamosan, majd onnan elszakadva Észak-Európa felé veszi az irányt. A nyugati hosszúság 30°-tól kezdve már Észak-atlanti-áramlásnak nevezzük.