Seaspeak – így hívják azt a végletekig leegyszerűsített, a nagyrészt az angolból vett néhány száz szóból és tőmondatokból álló nyelvet, melynek használatával kiküszöbölhetők a nem angol anyanyelvű hajósok közötti kommunikációs bonyodalmak. Ám most nem erről a nemzetközileg elterjedt, és immár szabványosított kommunikációs metódusról írunk, hanem ennek egy hozzánk közelebbi és mulatságosabb változatáról.
Horvátországban járva talán mindnyájan tapasztaljuk, hogy az ország évről-évre fejlődik: infrastruktúrában, gasztronómiában, a kikötők színvonalában – és persze sajnos az árak színvonalában is. Az odalátogató turistákkal foglalkozók is évről-évre jobban beszélnek idegen nyelveken: angolul, németül, olaszul, olykor még néhány magyar szót, mondatot is tudnak.
Ennek ellenére előfordulnak olyan szituációk, amikor a Seaspeak-hez hasonló egyszerűsítésekkel élnek.
Mindkét alábbi példa személyes élmény, az egyik egy betinai, a másik pedig egy šibeniki charterhajó-átvétel során esett meg.
A hajóátvétel során a padlólemez alá nézve némi vizet fedeztem fel. Lukával (így hívták a hajót átadó urat) nézegettük, ő meg is kóstolta és megállapította, hogy ez bizony sós. Ha a horvát lett volna a közvetítő nyelv közöttünk, nyilván ezt mondta volna rá: „Az előző héten bóra volt, nagy hullámokkal. A hajón lévő társaság nyilván figyelmetlen volt és nem csukták be jól az ablakokat, ezért a felcsapódó hullámokból jutott a szalonba, s így a padló alá is. De semmi baj, van nekem az irodában egy ipari porszívó, amivel vizet is lehet szippantani, fölpattanok a biciklimre, végigkarikázom a mólón, és máris hozom; pár perc, és nem lesz víz a hajófenékben.”. Ám mivel angolul próbáltunk meg egymással kommunikálni, a fenti fordulatok Luka interpretálásában a következőképpen hangzottak: „Last week bura, big sea coming. I will bring my brzzz and it will be OK”.
A másik ilyen szituáció 2011 áprilisában volt. Šibenikben vettünk át egy hajót, maga a base manager, Slavko asszisztált az átadáskor. Latnis vitorla volt, fölhúztuk, megnéztük, jónak (szinte újnak) tűnt. Majd amikor leengedtük és a lazy jack-be kezdtük igazgatni, Andris barátomnak a kezében maradt a hátsó él egy elég hosszú darabja. Mutattuk Slavkonak a helyzetet, aki néhány pičku materi-t morzsolt el a fogai között (ez is egy válfaja a seaspeak-nek, de ezt most nem fordítom le 🙂 ), majd a „nincs semmi probléma” mediterrán életérzést közvetítette a következő rövid mondattal: „The sailmaker will cakk-cakk and it is ready in one hour” – és kezével még imitálta is a (vitorla)varrógép mozgását.
PS: ha valakit félrevezetett volna a cím, és szeretne a valódi seaspeak-ről olvasni, induljon el innen ! De az innen letölthető dokumentum is érdekes!